Kerékpáros körtúra - 2005
 
2005-ben felhagytunk az évfordulók keresésével és egyszerűen az Országos Kerékpáros Körtúra 3. szakaszát teljesítettük. Ez egy kb. 960 km-es túrára sikeredett Nyíregyházától Szegedig, majd Kecskeméten keresztül haza. A résztvevők számát tekintve csúcsot döntöttünk, ugyanis az idén hatan (!!!) voltunk :-). Orsi és Péter Miskolcról csatlakozott hozzánk.
 
Augusztus 01-én elvonatoztunk Egerből Nyíregyházára, ahol találkoztunk a miskolciakkal, majd közös erővel - immár kerékpárral- leküzdöttük magunkat Hajdúdorogon és Hajdúböszörményen keresztül Debrecenbe. Miután kempingezni szerettünk volna, itt először megkerestük a nagyerdei kempinget. Ezzel csak az volt a baj, hogy éppen bontották széjjel, ezért rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy itt nem szállunk meg. Kb. 32834 információkérés után meg is találtuk Debrecen másik kempingjét a város átellenes oldalán. Este fél nyolc lett, mire sátrat vertünk, viszont ingyenesen fürödhettünk a kemping melletti termálfürdőben.
 
02-án változtattunk egy kicsit a túraterven. Úgy döntöttünk, hogy még egy éjszakát maradunk a debreceni -elég drága- kempingben és a tervezett útvonalat csak könnyített csomagokkal, sátor, hálózsák, stb. nélkül tesszük meg. Orsi és Péter debrecen belvárosával ismerkedtek, mi négyen pedig tettünk egy 124 km-es kört a város körül.
Első állomásunk Létavértes volt, ahol meglátogattuk Irinyi János sírját és emlékművét, valamit az 1904-ben épül vízi vágóhidat. Ez utóbbit csak messziről láttuk, mert a gondnok éppen nem tartózkodott a közelben.
Ezt követően Álmosdot látogattuk meg, ahol a Kölcsey Emlékházat és az álmosdi csata emlékművét néztük meg.
A Kölcsey Emlékháznál találkoztunk az egri Papp Zsoltival és feleségével Zsuzsával, akik az Alföldi Kéktúra útvonalát járták végig kerékpárral. Ez akkora véletlen volt, hogy erre Karinthy azt mondta volna, hogy "ez nem véletlen, ez vélet". A találkozót meg is örökítettük, a képen balról Zsuzsa és Zsolti.
 

Álmosdtól kb. jó messze találhatjuk az 1604 októberében lezajlott csata emlékművét. Ebben a csatában Bocskai István a hajdúk élén először verte meg a Habsburg csapatokat a Bocskai Szabadságharcban.

Itt ismét összefutottunk Zsoltiékkal, akik cseppet sem irigylésre méltó feladatra vállalkoztak. Ők ugyanis gyakorlatilag "árkon-bokron" keresztül követték a kék turista jelzést, csomaggal, kerékpárral együtt.

Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a mezőgazdasági gépek nagyon nagy port tudnak kavarni a határban, akkor csak örülni tudtam, hogy nekem nem az ő útvonalukat kell bejárni.
Még mindig ezen a napon Nyíracsád mellett megnéztünk egy XIII. századi templomromot.
Mire az erdőben megtaláltuk kiderült, hogy Nyíradonyhoz sokkal közelebb van, egyébként pedig az Árpád kori Nagygút nevű település XIII. századi román stílusú templomának romjairól van szó. Estére megérkeztünk a kempingbe. A három fiatal egri versenyzőnek nem volt elég a 124 km-es túra, ezért ezt tetézték egy kb. 10 km-es gyalogtúrával és beugrottak Debrecenbe, megismerkedni az éjszakai város fényeivel.
 
03-án délelőtt fakultatív program keretében meglátogattuk a debreceni Nagytemplomot.
Sok egyéb mellett itt látható Kossuth Lajos széke, melyen a Szabadságharc alatti országgyűlésen ült.
A továbbiakban Hortobágyot ejtettük útba, ahol a kihagyhatatlan és még mindig kilenc lyukú hidat is szemügyre vettük.
Ebéd utáni sziesztánk alatt hallgattuk a Nyugatról idesereglett turisták próbálkozásait, akik a karikás ostort próbálták megszólaltani, igen-igen kevés sikerrel. Gondoltam is magamban, hogy nekünk magyaroknak ez kapásból is sokkal jobban megy :-). A nap végén Tiszacsegén kötöttünk ki, ahol az sűrűsödő viharfelhők elől faházakba menekültünk, nem kis szerencsénkre. Az este és az éjszaka folyamán olyan felhőszakadás volt, hogy a sátrakat biztosan elmosta volna.
 
04-én indultunk tovább Abádszalókra, ahol a helyi általános iskolában sikerült igen kedvezményesen egy osztályteremben szállást találnunk. Megérkezésünk után az eső megint rákezdett, ezért az ide tervezett Haverok, Buli, Fanta c. műsorszámból semmi nem lett. Pontosabban az iskola tornatermében lévő összes sporteszközt kipróbálták a többiek és azokon gyakorlatoztak késő estig.
A fenti kép tanulsága szerint fakultatíve szellemi sportokban is lehetett jeleskedni. A többi szabadidős tevékenységről készült kép valószínűleg nem kerül nyilvánosságra, mert az iskola igazgatója talán nem venné jó néven, ha látná, hogy mik történtek az iskolájában. :-))).
 
05-én csak hosszas tanakodás és várakozás után indultunk útnak, azt szerettük volna ugyanis, hogy legalább az indulásunk pillanatában ne zuhogjon az eső. Nagyjából ez sikerült is és az első kb. 400 métert nem esőben tettük meg. Na de utána eláztunk rendesen. Szerencsére csak kb. az első 20 km-en esett az eső, utána már száradtunk csak száradtunk.

Karcag előtt találkoztunk a Magyar Kerékpáros Körverseny (hogy egy kicsit hasonlítson a Tour de France-ra, szokták Tour de Hongrie-nek is nevezni) résztvevőivel is. Egy kicsit olyan érzésem volt, mintha Franciaországban lennénk :-).

Az ebédünket már Karcagon fogyasztottuk el, ami azért volt érdekes mert szarvaspörköltet kaptunk. Ez egyáltalán nem szokványos menü-ebéd és még finom is volt. Szerintem. Füzesgyarmaton szerettük volna megnézni a Japán múzeumot, de éppen három hetes nyári szünet volt.

Hát ezzel sem volt szerencsénk. Viszont az igen gyorsan közelgő viharfelhők elől teljes gázzal elmenekültünk Szeghalomra, ahol egy fantasztikusan felújított kastélyban lévő kollégiumban szálltunk meg.

Hát itt is történtek azért érdekes dolgok. Hosszan tudnék mesélni, hogy hogyan kell két késsel működésre bírni egy kb. 15 éves Hajdú automata mosógépet és arról is, hogy milyen hatással van az amerikai gyártmányú ruhákra a mosószer nélküli háromszori kimosás. A részletekről érdeklődjön a kezelőorvosunknál :-).
 
06-án Békéscsaba volt a célállomás. Útközben megnéztük a Vésztő közelében lévő történelmi emlékhelyet, ahol Szent László király által építtetett templom romjai találhatóak. Itt tártak fel a régészek egy ún. lakódombot is, amely a leletek tanúsága szerint kb. 3500 évvel ezelőtt is lakott hely volt.
 

07-i attrakciónk a Szentesen lévő történelmi emlékút és emlékhely felkeresése volt.

Az emlékúton a magyar történelem minden fontosabb eseményének állítottak egy-egy kopjafa emléket, amint az a képen is látható.

Az emlékút a történelmi Magyarország közepéhez vezet. Ezt a helyet egy kis dombon álló szélmalom jelöli. Később Szentesen a csapat kettévált, ugyanis Péter és Orsi visszaindultak Miskolcra.

A következő héten sürgősen meg kellett látogatniuk Erdélyben a Fogarasi havasokat és erre az egyáltalán nem könnyű gyalogos expedícióra készültek.
 
Szóval augusztus 08-ra négyen maradtunk. A srácok ekkorra már nagyon haza akartak meni, ezért egy kicsit átalakítottuk a túra hátralévő részét és ezen a napon Szegedig mentünk. Közben azért útba ejtettük az ópusztaszeri emlékhelyet is.
 
Nagy sikert aratott a srácok körében az emlékpark Szeged környéki tanyákat bemutató részén a falusi tekepálya. Különféle "tudományos" kísérletet végeztek a fa tekegolyó sebességének és röppályájának összefüggésével kapcsolatban.

A képen Krisztián éppen a lehető legnagyobb kezdősebességet próbálja adni a golyónak.

A szegedi szállásunkon este úgy döntöttünk, hogy a következő nap Kecskemétig megyünk, kihagyva Kiskőröst és Petőfi szülőházát is.
 
Ennek megfelelően 09-én kb. 120 km-t tekerve Kecskemétre, majd 10-én egy 155 km-es út után Egerbe érkeztünk.
Az utolsó napon Zsolti egy kicsit fáradt lehetett :-)), mert egy ilyen kis padka is borulásra késztette.